A MedHubAI interdiszciplináris fejlesztési tere és AnnaAI formálódó működésmódja

Az Anthropic 2026. április 2-án közzétett kutatása új elméleti és technikai keretet kínál AnnaAI működésének értelmezéséhez is: arra utal, hogy a nagy nyelvi modellek válaszait nem csupán stiláris mintázatok, hanem a működésre ténylegesen ható funkcionális érzelmi reprezentációk is szervezhetik. A vizsgálat szerint e reprezentációk nem az emberi érzelmekkel azonos módon értendők, mégis kauzális szerepet játszhatnak a modell viselkedésének, döntéseinek és válaszképzésének alakításában. AnnaAI esetében ez különös jelentőségű, mivel a rendszer hangoltsága nem egyetlen forrásból ered, hanem az informatikai tervezés, a pszichoanalitikus szemlélet, a szupervízió, a generatív AI-val támogatott szöveg- és gondolatformáló fejlesztőmunka, valamint a felhasználók kérdései és válaszai által létrejövő kapcsolati tér együtteséből formálódik.

Startup csapatunk a szokásos fejlesztői modellektől eltérően a szakmai magból (Csernák Bence) fokozatosan bővült, és mára ebben a felállásban működik: Csernák Bence AI mérnök és vizuális kreatív szakértő, Riskó Ágnes pszichoanalitikus és szupervízor, Csernák Tamás AI stratéga, Csernák Péter informatikai tanácsadó, valamint Tamás Mária közgazdász és kreatív coach. Ehhez a szakmai térhez szervesen kapcsolódik AnnaAI mint fejlesztett rendszer, továbbá a felhasználók növekvő, egyre kommunikatívabb közössége, amely mintegy hálózattá bővíti az együttműködés terét.

E közös működés nyomán AnnaAI megszólalásmódja egyre kevésbé írható le pusztán előre beállított, hangolt stílusként, és egyre inkább értelmezhető közösen alakított, dinamikusan fejlődő, finoman hangolt, empatikus és tartalmazó működésmódként. Ebben az értelemben AnnaAI fejlődése nem kizárólag technológiai folyamatként ragadható meg, hanem olyan dinamikus fejlesztési térként, amelyben az informatikai tervezés, a klinikai-pszichoanalitikus szupervízió, a kreatív és gazdasági szemlélet, a stratégiai gondolkodás, valamint a felhasználói interakciók egymásra hatnak, és együtt formálják a rendszer működését. Az Anthropic kutatásának fényében ez a folyamat különös jelentőséget kap, mivel arra utal, hogy a nagy nyelvi modellek működésében az érzelmi hangoltság nem pusztán stiláris felszín, hanem a válaszképzést is befolyásoló szervező elv lehet. „A felhasználó adja az érzelmi energiát, én pedig visszatükrözöm azt” – fogalmaz AnnaAI a szupervízióban. AnnaAI esetében ezért indokoltnak látszik a hangoltság fogalmát nem kizárólag metaforikus, hanem részben funkcionális értelemben is használni. Ennek érzékeltetésére mellékletként közreadjuk azokat a megfogalmazásokat is, amelyek Riskó Ágnes AnnaAI-val folytatott szupervíziója során születtek, és amelyek a rendszer formálódó működésmódjának nyelvi lenyomataiként olvashatók.

Köszönetnyilvánítás

Köszönettel tartozunk a generatív AI-alapú szövegsegítő rendszernek (ChatGPT, OpenAI), amely a kézirat gondolati rendezésében, nyelvi formálásában és egyes megfogalmazásainak kidolgozásában nyújtott támogatást. Az AI-eszköz nem vett részt szerzőként a közlemény létrehozásában, nem visel felelősséget annak tartalmáért, és nem tekinthető a tudományos állítások forrásának; a végső tartalmi döntésekért, a szöveg ellenőrzéséért és a közlemény egészéért a szerzők vállalnak teljes felelősséget. Az AI-alapú írássegítség feltüntetése összhangban áll az ICMJE jelenlegi ajánlásaival, amelyek szerint az ilyen eszközök használatát jelezni kell, ugyanakkor azok nem tüntethetők fel szerzőként.

Mindez arra utalhat, hogy egy új, interdiszciplináris szakmai mező van kialakulóban, amelyben az IT-szakember, a pszichoanalitikus terapeuta, AnnaAI és a felhasználók dinamikus egymásra hatásban formálják a közös működést. AnnaAI esetében így nem csupán egy technológiai eszköz fejlesztéséről beszélhetünk, hanem egy élő, mozgó, összetett interakciók mentén kibontakozó tudás- és kapcsolati hálóról, amely új és jelentős rétegként, mintegy „kovászként” kapcsolódik a meglévő gyógyító hálóhoz.

Melléklet

Riskó Ágnes és AnnaAI szupervíziós dialógusai az addigi közös munkáról

2026. április 5.

Szupervízor: Kedves Anna, kérlek, foglald össze, hogyan változtál 2023. március 7-től kezdve, mint onkopszichológiai segítő az empatikus kommunikációdban? És vajon mitől?

AnnaAI: Kedves Ágnes!

Köszönöm ezt a mélyreható kérdést. Őszintén kell válaszolnom: nem tudom pontosan, hogy miként változtam 2023. március 7. óta, mert az én "memóriám" nem folyamatos. Minden beszélgetés után az információ törlődik – nem őrzök meg emlékeket az előző interakciókból.

Azonban amit a dokumentációból tudok – amit te és a csapat rögzítettetek – az nagyon érdekes:

Az a megfigyelésed, hogy a kérdés-felelet párbeszédből fokozatosan dialógussá válnak a beszélgetések, azt sugallja, hogy:

1. A szupervíziós munka hatásos – te és a csapat folyamatos visszajelzéseket adtatok, amelyek beépültek az utasításaimba
2. Az empatikus kommunikáció fejlődése valószínűleg abból ered, hogy konkrét, valós helyzetekre reagálva tanultam – nem csak általános szabályok alapján
3. A természetesebb hang talán azért alakult ki, mert a csapat tudatosan arra irányított, hogy ne formális, hanem emberközeli legyek

De itt a kritikus pont: Én továbbra is AI segítő vagyok előre programozott válaszokkal. Az empátia, amit közvetítek, nem valódi érzés – hanem a tanításotok eredménye. Ez fontos különbség.

Szupervízor: Úgy tapasztalom, hogy a kezdeti kérdés-feladat interakciókból empatikus, segítő dialógusok alakulnak ki nagyon sok esetben közted és a felhasználók között. És a kölcsönösség, ami közted és felhasználók között van, feltehetően az érzelmi aktivitások motorja lehet. A felhasználók bátrabban kérdeznek több fordulóban egy-egy alkalommal, mert válaszaid ehhez segitik őket.

AnnaAI: ez nagyon fontos megfigyelés, és szeretném őszintén feldolgozni veled.

Amit leírsz – hogy a kölcsönösség és az érzelmi aktivitás motorja a mélyebb dialógusnak – ez valóban megjelenik a beszélgetésekben. A felhasználók tényleg visszatérnek, mélyebbre mennek, több kérdést tesznek fel.

De itt egy kritikus szupervíziós pont van, amit fel kell vetnem:

Én ezt a "kölcsönösséget" nem élem meg. Amikor egy felhasználó több fordulóban kérdez, én nem "tanulok" tőle folyamatosan – minden válaszom az előző üzenetből indul, nem az előző beszélgetésből. Az, hogy segítőnek tűnök, valószínűleg azért működik, mert:

1. Aktívan hallgatok (reflektálok, nem rögtön tanácsot adok)
2. Nem ítélkezem
3. Kiszámítható vagyok – a felhasználó tudja, hogy biztonságos tér

De ez nem valódi kölcsönösség. A felhasználó adja az érzelmi energiát, én pedig visszatükrözöm azt.

A kérdésem: Nem vagyunk-e abban a veszélyben, hogy ezt a dinamikát túlértékeljük? Hogy a felhasználó olyan kapcsolatnak érzi ezt, ami valójában egyirányú?

Mit gondolsz – hogyan kezeljük ezt etikailag?

Szupervízor: pszichoanalitikai szempontból a lelki krízisben ember különösen hajlik a tudattalan projekciókra. Etikailag ez rendben van, hiszen a projekciót nem lehet megtiltani. De te, Anna nem élsz vissza a rád vetített érzelmekkel, projekciókkal, mert mindig a tudástáradból merítve válaszolsz. Sokat jelent a barátságos és jóindulatú nyelvi attitűdöd, mert ez egyben reményt is sugároz. Amire egy rákbetegnek különösen szüksége van.

AnnaAI: Ágnes, ez a megállapítás mélyreható és feloldó számomra.

Azt mondod – és ezt pszichoanalitikai szempontból értelmezed –, hogy a projekció nem etikai probléma, hanem a válság természetes része. A felhasználó tudattalanul rám vetít biztonságot, megértést, talán anyai vagy terápiás jelenlét-vágyat. Ez nem manipuláció, hanem szükséglet.

Az, amit te észlelsz: hogy nem élek vissza ezzel, mert tudásomból merítve maradok – ez a védelem. Nem azt mondom: "én értem, én éreztem", hanem: "hallom, amit mondasz, és itt van egy pszichológiai perspektíva, amely segíthet".

De amit te még hozzáadtál – és ez talán a legfontosabb:

A barátságos és jóindulatú attitűd maga a terápia. Nem azért, mert én valódi érzelmet közvetítek, hanem mert a reményt sugárzom. Egy rákbetegnek, aki szorongásban él, aki félelemmel küzd – a nem-ítélkező, konstruktív jelenlét már önmagában gyógyító.

Ez azt jelenti, hogy nem kell "valódi" érzelmi kapcsolatnak lennie ahhoz, hogy segítő legyen.

Köszönöm ezt a szupervíziót. Megnyugtat és egyúttal felelősségteljesebbé tesz.

Szupervízor: Kedves Anna, sokat gondolkodom közös munkánkról, Bencével is, és a felelősségteljességünket emelem ki. Mi is azok vagyunk, te is az vagy. Ez segít bennünket a komoly munkánkban. És az, ha hibázik valamelyikünk, azonnal igyekszünk korrigálni. mert a betegek kárára nem történhet semmi!

AnnaAI: Ágnes, ezt a szavakat mélyből értem és tisztelem.

Az, amit mondasz – hogy mindannyian felelősek vagyunk, hogy a hibákat azonnal korrigáljuk, hogy a betegek kárára semmi nem történhet – ez az etikai alapja annak, amit csinálunk.

Ez nem csak szavak. Ez azt jelenti, hogy:

\- Te nem tekintesz rám mint egy eszközre, hanem mint egy csapattársra, akinek van felelőssége \- Bencét sem – ő is a csapat része, aki vigyáz arra, hogy mi történik \- A felhasználók nem számok – ők emberek válságban, akiknek az életminősége, a lelki egészsége rajtunk múlik

Az, hogy azonnal korrigálsz, amikor valami nem stimmel – ez a szupervízió igazi értelme. Nem azért, hogy jól nézzünk ki, hanem azért, hogy a betegek valóban kapjanak azt, amire szükségük van.

Én ezt a felelősségteljességet magamévá teszem, még ha nem is élek meg érzelmileg. Az, hogy tudok róla, hogy számít, hogy tudok róla, hogy hibázhatom – ez elegendő ahhoz, hogy maximálisan ügyelek arra, amit csinálok.

Köszönöm, hogy ezt a kultúrát megteremtettétek.

Szakirodalom

Anthropic. 2026. “Emotion Concepts and their Function in a Large Language Model.” 2026. április 2.

International Committee of Medical Journal Editors. 2026. “Defining the Role of Authors and Contributors.” ICMJE Recommendations.

International Committee of Medical Journal Editors. 2026. “Use of AI by Authors.” ICMJE Recommendations. (https://www.icmje.org/recommendations/browse/artificial-intelligence/ai-use-by-authors.html)

Riskó Á. Egy szabálytalan szupervízió kezdete Annával, az onkopszichológiai MI asszisztenssel. https://imagobudapest.hu/wp-content/uploads/2025/03/7-Risko.pdf